Mester! A bősz vihar dühöng

1. Mester! A bősz vihar dühöng,hullám fölé hullám kél.
Sűrű a felhő, sötét az ég.Nincsen oltalom, nincsen segély!
Nem bánod, ha elveszünk is,hogy alhatol mélyen?
Minden percben rettegtet a halál a háborgó örvényen.

Refrén:
A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt nem teszen,
sem démon, ember, vagy akármi legyen.
Nem merülhet el a hajó, ha benn az ég,
föld s tenger Mestere pihen;
Szelíden engednek mind nekem, csend legyen, csend legyen;
Szelíden engednek mind nekem, csend, csend legyen.

2. Mester, a bú és a bánat,gyötrelmével földre hajt,
Zajgó szívem kínjai mélyek:Ó, ébredj s szüntesd a bajt.
A bűn és aggály esője zuhog lelkem felett
És elveszek, elveszek jó Mester! Siess, védj meg engemet.

3. Mester! A rémület elmúlt, az elemek pihennek,
Napfény ragyog csendes tó tükrén, békéje van keblemnek.
Várlak, ó, áldott Megváltó, ne hagyj el egyedül
S vígan érek így kívánt révbe, hol az üdv rám földerül.