Hadd menjek Istenem

 

Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.

Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.

Szívemtől trónodig
Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok
Fényes sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

Álomlátás után
Hajnal, ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!

Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én.